Rólam - Egy pszichológus barangolásai

Tanulmányok, Tapasztalatok

Licenced Mental Health Counselor WA
Magán Praxis

Ph.D ABD in Ethology
ELTE Budapest
Kommunikáció Vakok és Vakvezetõ Kutyáik Között

Pszichológia Szupervizor
Budapest IX Kerületi Családsrgitõ

C.G.Jung Elméleti Szeminárium
Magyar Komplex Pszichotherápiás Egyesület

Önkéntes Terepmunka Kenya
Viziantilopok Napi Aktivitásának Megfigyelése

Pszichológus
St Rókus Kórház Budapest

"Drog Stop" Nonstop Telefon Szerviz
Tanácsadó

Diplomás Pszichológus
ELTE Budapest

Nevelõ,Hûvösvölhyi Nevelõotthon
Budapest

Zene Tanár
Zenemûvészeti Fõiskola
Pécs

Legfõbb érdeklõdési területem és szórakozásom a pszichológiában - legjobb értelemben véve - megfigyelni hogy formálják tudattalan mûködéseink életünket. Legyen szó akár egy tünetrõl, mint " Gombóc a torkomban" egy figyelemfelkeltõ viselkedésrõl, szokatlan álomról vagy a mûvészet szimbólumairól, mindig az érdekel: Mit jelent ez? Honnan jön? És Ön mit ért alatta?

A kiváncsiság vitt különbözõ területekre a szakmámban, és különbözõ helyekre a Földon. Magyarországon nõttem föl, szereztem diplomát, és dolgoztam 15 évig mint nevelõ, pszichológus, kutató és tréner. Most visszatértem pszichológusi énemhez a Nyugati Parton és magán praxist alapitottam.

Mielõtt ideértem volna, 3 hónapot Kenyában töltöttem önkéntes viselkedés vizsgálattal, 1/2 évet Afrika déli részén, és 6 évig éltem Németországban.

A szintézis újra meg újra megújul, hadd osszam meg Önökkel amit nyertem ezekbõl a tapasztalotokból.

Az Állati Magatartáskutatás és Evolúcuós Pszichológia alapevetõen határozza meg a gondolkodásomat, mert megmutatja hogy a környezethez való alkalmazkodás hogy alakitja a fajokat az evolúció évmillióin át nem csak biológiai-anatómiai értelemben, hanem viselkedésben is. Ez az emberre is igaz, igy ha kételyem támad, általában visszafordulok törzsi életünkhöz. A genetikai változások lassan követik a környezeti változásokat, igy a pillanatnyi genetikai állományunk a jónéhány ezer évvel ezlõtti idõkben való jól mûködésre tesz leginkább alkalmassá bennünket. Ha meg akarunk érteni bizonyos vilsekedést meg kell értenünk, honnan származik. Ez segit megtervezni a változtatást is.

Például ha feltételezzük, hogy egy nem kivánt viselkedés egy ki nem elégitett szükségbõl ered, összehasonlitani az "akkor és most"-ot segit kitalálni a javitás módját. Szeretem elképzelni õseink hogy odották meg problémáikat. Például: használtak-e cumit? Mit csináltak, ha babáik csak sirtak-rittak? Valójában ma is a törzsi társadalmakban élõ népek megszoptatják a babáikat amikor csak azok kérik, ha szomjasak, ha éhesek, és ha csak megnyugtatásra vágynak. A mai orvostudomány elismerve az "igény szerinti szoptatás" elõnyeit ma már újra támogatja. Talán túl nehezen megvalósitható az ipari társadalmak mamái számára, de tanulmányok sokasága mutatja elõnyeit.

Munkámban a Jungi Analitikus Pszichológiát érzem magamhoz legközelebb állónak, mert fölöleli az egész emberi spektrumot a tudatos, tudattalantól a szimbólumokon át az erkölcsig és vallásig az életszakaszok változásával együtt. Ez ad hátteret ahhoz, hogy az emberrel mint egésszel foglakozzak. Emellett olyan optimista világképe van, amelyben például a szimptómákat nem betegségnek tekinti, hanem egy probléma tudattalan megoldási kisérletének. Nekünk csak meg kell fejteni mit szándékozik megoldani, és ugyanezt tenni más, tudatos úton. A komplexusok szintén nem betegségek, hanem egymásnak ellentmondó gondolatok, érzések, itéletek, nekünk csak egyenesbe kell hoznunk õket, és megszabaditani ellentmondásaiktól. Meg kell mondjam úgy szeretem megoldani õket, mint a Sudoku rejtvényeket!

Botswana gyönyörû: üres magas egek a Kalahári felett. Csak vadak jöttek látogatóba. Egy falu szélén "utcai" telefon volt, az emberek szépen sorbaállnak hogy használhassák. Mindenki türelmesen vár a sorára, senki sem beszél túl hosszan. Mi voltunk az egyedüli "mzungu"-k (eredetileg izgága, fehér emberre használja a Szuahéli): az amerikai bankkal akartunk beszélni, mert nem mûködött a bank kártyánk. Értetlenül figyelték pánikunkat.

Németországban akadtak nehézségeim beilleszkedni a függõleges hierarchiába. Úgy éreztem nincs más lehetõségem csak harcolni a dominanciáért, vagy megalkudni az alárendelt szereppel. Az általam kedvelt szimmetrikus kapcsolatoknak nem volt sok lehetõsége.

Volt szerencsém személyes tapasztalatokat gyûjteni gyereknevelési szokásokról is és ezáltal a kötõdés alakulásáról. Többször láttam mamát nem reagálni a gyereke igényére mint szerettem volna, elvitték másik szobába - "Aludnia kell!"- fölkiáltással ha sirt, próbálták nem tudomásul venni és megérteni ha akart valamit. Egy Kötõdés Kutatás azt mutatta a német gyerekek között 50 % u.n. elkerülõ gyerek van szemben a 23 % világ átlaggal. Ugyanakkor túl sok figyelmetlen vagy érzéketlen akciót figyeltem meg a felnõttek között. Nem tehetek róla, végül arra a következtetésre jutottam, habár ez csak amolyan személyes vélemény: Ha az emberek nem mutatnak empátiát a babáik, gyerekeik felé, azoknak nem lesz alkalmuk megtanulni hogyan éljenek empatikusan másokkal felnõtt korukban.

Itt a Nyugati Parton nagyon magasra értékelem az emberek pozitiv gondolkodását. Hálás vagyok a sok bátoritásért, és elfogadásért amit kapok. Boldog vagyok, hogy mindenki mindig jól van! De ez az, amiért aggódom is egyben! Még akkor is, amikor nyilvánvaló hogy valakinek baja van, a kultúra elvárja, hogy ne terhelje a többieket vele. A jó oldala: nem hallom mindenkinek minden problémáját, mint az divat Magyarországon. A probléma viszont, hogy ha a valaki nem mondhatja el mi bántja, le kell tagadnia, vagy el kell titkolnia. Mindkettõ még elviselhetetlenebbé teszi a bajt.

Én magyar vagyok: abba nõttem fel, hogy mindenki elmodhatta legmeghökkentõbb bajait és tapasztalatait alig ismert ismerõseinek. (Egyszer egy teljes gyomormûtétet hallgattam végig a villamoson utazva tökéletesen ismeretlen emberektõl. Már majdnem megkértem õket ne tegyék a bélésüket az ölembe!) De szeretném ha tudná: Én jól birom! Néha a mesélés önmagában segit kiszellõztetni a zavaró érzéseket! Néha a mesélés segit más szemszögbõl látni a dolgokat...

Boldog lennék, ha velem osztaná meg a problémáit! Hadd adjam az én meglátásomat az Önéihez!

Világ körüli utazásaim benyomásokat alakitottak ki különbözõ kultúrákról, valamint azt a meggyõzõdést, hogy nincs abszolút igazság! Vannak viszon nagyon mély, tudattalanul bevésett értékek, vélekedések és itéletek, amik abszolútnak és érvényesnek tûnnek mindenhol és nem vagyunk tudatában milyen értékitéletek irányitják õket. Egyik legújabb meglepetésem az iskolák mûködéséhez kötõdik. Magyarországon általános iskolába jártunk 6 éves korunktól és az osztályokat kisebb-nagyobb fluktuációtól eltekintve együtt tartották 14 éves korunkig. Amikor itt azt láttam, hogy a gyerekeket összekeverik egyik évrõl a másikra nem értettem az okát. (Nem lenne egyszerûbb csak együtt továbbvinni õket a következõ évre?) Mostanra azt gondolom, a könnyû szocializáció, a gyors kapcsolatteremtõ képesség elõrébb való érték itt, mig kevesebb, de mélyebb szociális kötõdés kialakitása nagyobb érték ott. Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más. De ki gondolta volna?

Kenyában elvarázsoltak az õszinte mosolyok, a szivbõl barátságos emberek és a nyugodt, vidám, udvarias és meglehetõsen tapintatos Szuahéli kultúra. Nem csak az arcuk, a szivük is mosolyog még nagy nehézségek idején is. Gyakran érzem, hogy a mi nyugati világunknak halvány elképzelése sincs arról, micsoda szociális támogatást, barátok segitõ hálózatát tudják egymásnak biztositani az ott élõ emberek. Amikor Nemzetközi Örökbefogadásról hallok, mindig az a kislány jut eszembe, aki csak úgy beugrott elvált édesapjához és nagymamájához egy rövid látogatásra és ételre. Nekik teljesen természetes, mi meg nem tudunk megosztott gyerek elhelyzésrõl megegyezni ügyvédek és jogi csaták árán sem. Kiváncsi volnék valójában azoknak az "örökbe adható" gyerekeknek a fejlõdõ országokban nincsen szeretõ nagymamákból, nagynénikbõl unokatestvérekbõl hálózatuk ellátni õket az alapokkal és a megosztásra alapuló kultúrával? Tényleg többet ér a bolyhos rózsaszin pokróc meg a rendszeres zsiros étel a kiterjesztett család felügyeleténél?

Dél-Afrika egészen más tapasztolatokat hozott - néhány évvel az Apartheid után - meg nem gyógyult sebek, kevesebb nevetés, kevesebb bizalom, és kevesebb öröm. Fájdalom, mennyi rombolást visz véghez a lélekben a könyörtelenség.

Namibia másképp különbözõ: Hallott már valaha fekete embereket németül beszélni? Különös. Namibiában ezt teszik valószinûleg a Világháborúk alatti német jelenlét miatt. Az emberek barátságosak és sokkal több a kevert vérû ember mint Dél-Afrikában, ami mutatja, hogy az elkülönülés nem volt olyan kifejezett. Ez a hiányzó viz országa. A farmerek napi problémája, hogy hogy szerezzenek fuvart és szerelõt, mert elefántok rongálták meg a viz pumpát. Az idõ más mederben folyik. Nincs rohanás, nincs idegeskedés. Az utak jók - az egyetlen kérdés hogy gyalog vagy szamáron? 2-3 héten belül odaérhetsz ahova akarsz. Igazán van esélye élvezni a lélek nyugalmát, és mindazt a gyönyörûságet, amit Föld Anyánk adott.

Esti és hét végi konzultációkra van lehetõség!

Iroda:
Mukilteo, WA 98275
Email:
soundsoulcounseling@yahoo.com

EGY PSZICHOLÓGUS BARANGOLÁSAI

Ingyenes Elsõ Konzultációért
hivja a +1 (425) 280 2643-as számot,
vagy küldjön egy Email-t!

Újrarendezõdés belátással

Fekete Zita

Mukilteoban (USA)
Interneten
Skype-on